Cseh kalandok két keréken
Csehország Elba folyó menti vidékét már többször kitűztük úticélként, viszont a szállást minden alkalommal aránytalanul drágának tartottuk, ezért mentünk inkább mindig másfelé. Újra felvetődött az ötlet - a szállás mondanom sem kell - olcsóbb nem lett azóta sem.
A
reggel hajnali 4 órás indulás csak terv volt - magunkat ismerve -, ezt sejthettük.
Viszont nem kalkuláltunk azzal, hogy még hajnalban macskát kergetünk, az autót
feltúrjuk, mert nem találjuk a biztosítást, stb….
Fél 5 után sikerült is elindulnunk, száguldottunk az M7-esen Székesfehérvárig, itt még búcsút intettem 4 napra a munkahelyemnek, majd irány Mór-Kisbér-Győr. Az M1-esen a határátlépés előtt még fel akartunk tankolni magunkat a 479 Ft-os gázolajjal. Nos, a benzinkútra érve reménykedtünk, hogy még nekünk is marad az üzemanyagból, ugyanis Bécs-Pozsony irányába tartó külföldiek egy jó része is beiktatott egy olcsó tankolást. A 20 kútnál kisebb sor alakult ki. Gondoltuk, a szlovák autópálya matricát is beszerezzük egyúttal. Nos, nem sejtettük, hogy az autópálya matricák beszerzésével fogunk kb. fél órát elcseszni utunk során.
Mint kiderült, az e-autópálya matricát csak a határnál lehet megvenni, csak azt felejtették el mondani, hogy erre külön autópályamatrica árusító helyek vannak és ne a benzinkúton keressem a határnál…A szlovák matrica még így is viszonylag gyorsan meglett, ráadásul itt beszerezhettem egy csomó térképet, prospektust ingyen. (Amit ha Anya megun, hogy túl sok van már belőle, akkor simán begyújt a féltve őrzött térképeimmel). Autópályamatrica mindkét országban minimum 10 napos, mely a szlovákok esetében 10 Euróba, a cseheknél 19 Euróba került (itt korona a fizetőeszköz és napi árfolyamon váltja). Szlovákiában csak egy rövidke szakaszt utazunk, a pozsonyi várat messziről megcsodálhatjuk, elhaladunk Malacka (!) település mellett és szintre észre sem vettük már a cseh határhoz értünk. Persze, határellenőrzés nincs, a korlátozásokat eltörölték már. Viszont matricánk sincs…Vignette felirat levezetett minket az autópályáról, át a túloldalra, ahol egy nagyobb kamionos parkoló található. Mi követtük a vignette feliratot, de egyszer csak kiértünk a parkolóból matrica nélkül. Próbáltam megkérdezni egy kamionost, de ő nem értett engem, én nem értettem őt. Próbáltam saját magam megkeresni, de az egyik ajtó mögött a WC-t, a másik ajtó mögött a szlovák autópályamatrica árusító helyet találtam…végül mondták, hogy menjünk csak tovább Brno felé és majd ott lesz. Az egyik pihenőt jelző tábla sarkán ott lapult a vignette felirat. Megörültünk, hogy na végre, megvehetjük és nem fognak megbüntetni. (Amúgy előre otthonról online meglehetett volna venni, de Apa úgy vélte az macerás…de átértékelte időközben a dolgot.)
A parkolóban egy bódét kell keresni, az a matrica árus…gyanútlanul csak pénzt vittem magammal, arra nem gondoltam, hogy forgalmi is kell. A hölgy szerintem az összes adatot kiírta a forgalmiból, mert olyan sokáig gépelt, majd adott 3 db A/4-es papírt és „már” mehettem is. A parkoló másik felében még gyorsan váltottunk egy kevés cseh koronát, majd már megkésve siettünk tovább a szállásunkra, Usti nad Labem felé Brnon és Prágán át.
A szembe jövő oldalon folyamatos dugók, hol rendőrautó, hol mentőautó száguldott el, de időközönként azt vettük észre, hogy már megint csak araszolnak. Mi ehhez képest jól haladtunk egészen Litomericéig, ahol amúgyis elhagytuk volna az autópályát a hátralévő 20-30 km-re. Itt viszont mi is bedugultunk, de a csehek és a sok külföldi kamionos rutinosan a pálya 2 oldalára húzódtak, hogy a majd valamikor érkező mentőnek utat engedjenek. A leágazáshoz érve láttuk, hogy sajnos egy súlyos baleset volt, már a mentőhelikopter is a helyszínre ért. Egy kisteherautó belerohant egy kamionban, melynek a vezetőfülkéje teljesen összeroncsolódott.
Litomericénél tehát lejöttünk az autópályáról és köszönhetően a GPS-nek egy kisebb dombon is átvágtunk, holott erre alapvetően semmi szükség nem lett volna, de legalább volt egy kis hegyi élményünk, láttunk teheneket, felülnézetből a várost.
Az első estét a környék felfedezésével kezdtük. A szállás nem Usti nad Labem központjában volt, hanem onnan 6 km-re Brná városrészben. A ház alatt húzódó úton be lehetett zötyögni kerékpárral a központba. Kis (és néhol ijesztő) halászkunyhók, nyaralók mellett elhaladva tekertünk. Mielőtt beérnénk a városközpontba egy sziklán megpillantjuk Strekov várát. A várba fel lehet küzdeni magunkat, de mi bringával erre nem tettünk kísérletet. A várat 1316-ban építették gótikus stílusban Luxemburg János cseh király parancsára. A sziklán magasodó vár a vízi utak védelmét, valamint a vízen szállított áruk vámszedését szolgálta. (Fontos közlekedési út volt Prága és Drezda között) Később, 1563-ban a Lobkowicz család birtokába került, kibővítették, de a 17. század elejére már nem volt állandóan lakott. 400 év után elkobozták a családtól, de 1990-ben visszakerült a tulajdonukba. Filmben is szerepelt az épület, 1999-es The Hard Drakula c. horrorfilmben Drakula gróf kastélyának háttereként látható.
Látogatható, vannak berendezett termei, mint például a lovagterem, fel lehet menni a toronyba. Kiállításoknak is helyet ad, ágyúkat, lovagi páncélokat lehet megtekinteni. Nyaranta várjátékokat is rendeznek itt.
Az Elba mentén egyszer csak beérünk a városközpontba. Néhol nem épp veszélytelen volt a kerékpározás, mert azért vannak hiányzó bicikli út szakaszok. A túloldalon egy sárga épület magasodik a domboldalban, ez a Vetruse. A ma is látható épület a 19. század végén épült romantikus, szecessziós stílusban. A kastély története azonban jóval messzebbre nyúlik vissza, a legenda szerint egy bizonyos Labohoř 826-ban kastélyt épített az ellenségeitől való védekezés érdekében. Felesége tiszteletére "Vitruš/Wittrusch"-nak nevezett. Az a kastély később azonban porig égett. A hely, a csodálatos kilátás másokat is megigézett. 1839-ben elkészült a terv a hegyoldal rendbetételére, 1847-ben megépült az étterem, majd az igények növekedésével folyamatosan bővült. Turistaszállóként, rendezvények helyszíneként igen népszerű lett, tulajdonképpen Usti nad Labem társadalmi életének központja volt a hely a 19. század első felében. A második világháború idején leromlott az állapota. 2001-ben a város megvásárolta az épületet és felújíttatta. A kastély ma hotel és étterem. Felvonó visz fel a kastélyig, ahonnan egyébként turista útvonalak is kiindulnak, még egy vízesést is találni itt.
Usti nad Labem lakossága kb. 840 000 főre tehető. A városközpont a Szűz Mária Mennybemenetele templom környéke körül összpontosul. A templomot ha jól megfigyeljük, akkor látni, hogy kissé ferde (nem csak Pisában vannak ferdetornyok).
A templommal szemben épp egy
olasz termékeket kínáló árus csábította vásárlásra az arra járókat. Ezenkívül
kávézók, kocsmák, bevásárlóközpont is található a környéken.
Decin
Usti nad Labemtől 25 km-re található Decin település. Második nap ide mentünk át kerékpárral. A folyó mentén Usti nad Labem után van egy kis kiülő, ahol el lehet fogyasztani egy üdítőt, kávét. Egyébként több helyen is volt pihenő a kerékpár út mentén.
Néhol sziklák alatt, de végig a folyó mentén halad a kerékpárút, jól kitáblázott, túl sok látnivaló útközben nincs.
Jóval kisebb város, mint Usti nad Labem, de szerintünk sokkal szebb. Két folyó, az Elba és a Ploucnice találkozásánál fekszik. A várhoz felfelé egy kis tér található, ahol kényelmesen el lehet kávézgatni, megpihenni felfelé az emelkedőn. A háttérben a Szent Kereszt Felmagasztalása templom 1688 és 1691 között épült a grófok kezdeményezésére vártemplomként.
A sziklán egykoron a Decan törzs fából épített vára állt, majd annak romjain épült 13. században egy kővár a folyó ezen szakaszának védelmére, amit előbb reneszánsz, majd a 17. században barokk stílusú kastélllyá alakítottak át. 1628-tól a Thun-Hohenstein család közigazgatási központjaként működött. Ők építtették a kastély szokatlan elemét, azt a hosszú fallal közre zárt utat, ami a kastélyig vezet. 1932-ben adták el a csehszlovák államnak a kastélyt, amely egy ideig laktanyakánt is szolgált.
A templomot egy fedett folyósóval kötötték össze a kastéllyal. 1749-ben egy pusztító tűzvész következtében a város egy jelentős része elpusztult, a vártemplomot plébániatemplommá alakították át. A kastély mellett egy rózsakertet találni. A rózsakert elnevezés a Habsburgoktól származik, 1881-ben hozták létre a Habsburg Monarchia leghíresebb rozáriumát.
A kastéllyal szemközti oldalon látni lehet az ún. Pásztorok falát, a sziklafal tetején pedig egy étterem és kilátópont működik, mögötte pedig az állatkert kapott helyet.
Ha épp szárazság lett volna,
akkor lehetett volna látni azt a bazalt követ az Elba bal partján, amely Európa
legrégebbi hidrológiai műemléke, ez a régió ún. "szárazsági
mutatója".
Karlovy Vary
Usti
nad Labemtől kb. 1,5 óra autóútra található. A város szerintem egyedülálló a
világon a 300 forrással, ez volt Európa első
gyógyhelye.
Hamarosan
egy hatalmas oszlopcsarnokhoz értünk, ez a Malomkő kollonád, a leghatalmasabb
az összes közül, 132 m hosszú, 124 oszlopa van és 5 forrás található itt,
melyek feliratozva vannak, és mindegyiknél megtalálható, hány fokos. Nem
akartam elhinni, hogy milyen meleg, de szinte égetett ugyanis 52-60 C-os vizek
vannak itt.
A turisták az
utcán egy különleges bögréből vizet kortyolgattak. Ez az egyedi karlovy vary
csőrös „spa” bögre, melyet 85 CZK-tól már beszerezhetünk különböző méretben és
mintával. Először nem tudtuk, hogy ebből a keskeny bögréből miként lehet inni,
de mint kiderült nem úgy kell használni, mint egy hagyományos bögrét, a fülénél
lévő ”csőr”-ön keresztül kell inni belőle. A bögre hátoldalán egyébként fel van
sorolva mind a 12 forrás és vizének hőmérséklete.
A
Malomkő kollonád előtt egy pálmafákkal díszített mediterrán hangulatú tér
található a folyó partján, illetve az I love Vary fotópont.
Bal oldalon egy hatalmas Becherovkás üvegnek álcázott italárus. A Becherovkát, melyet számos névvel illetnek, pl.: Karlovy Vary folyékony aranya, Karlovy Vary 13. forrása, Karlsbadi Keserű, stb…1807 óta gyártják a városban titkos recept alapján. 100%-ig természetes összetevőkből, mintegy 30 féle gyógynövényből készülő ital, melyet több hónapig tölgyfahordókban érlelnek. A Becherplatzon található a Becherovka Látogatóközpont, melyet még Josef Becher építtetett és több mint 100 évig gyárként szolgált. (1838-ban fia Jan vette át a gyárat, és az ő ideje alatt indult fejlődésnek a gyártás, ezért az ő névjegye található az üvegeken.)
Visszaértünk
a Parkkollonádhoz, mely szerintem az egyik legszebb és legdíszesebb. A víznek
egyébként nincs jellegzetes íze, viszont fura, kicsit fehéres, zavaros színe
van.
Karlovy Vary, Frantiskanske Lazne és Marianske Lazné alkotja az úgy nevezett bohémiai "fürdő háromszöget".
A városban egy nagyon szép ortodox templomra bukkanhatunk, ez a Szent Péter és Pál templom. Egy pillanatra úgy érezhetjük magunkat, mintha Oroszországban lennénk, a templom tetejét aranyozott hagymakupolák díszítik. 1893-1898 között épület egy Moszkva melletti bizánci-orosz templomot alapul véve. Mint ismeretes, előszeretettel járnak a fürdőkbe oroszok, lehet ez is az oka, hogy épp itt egy ilyen templom épült.
Természetesen a római katolikusoknak is van itt templomuk, ez a Szent Mária Magdolna templom.
A városban a személygépkocsik számára a parkolójegy 40 Kc/óra.
Teplice
A péntek éjjeli vihar után szombat délelőttre városnézést terveztünk, a kerékpározást meghagytuk délutánra, remélve, hogy a levegő hőmérséklete addigra 20 fok fölé szökik. A választásunk Teplicére esett, mely kb. 20 km-re volt a szállásunktól.
1549-1568. között a kastély tulajdonosai és a protestáns fürdővendégek számára építették egy templomot, mely közvetlenül kapcsolódik a kastélyhoz. Ezt a templomot alig pár lépésre találjuk a Keresztelő Szent János templomtól. 1950. óta az ortodox közösséghez tartozik a vallási épület.
A fő látványosság az 1583. és 1634. között reneszánsz stílusban épült kastély és annak kertje. II. Ulászló és felesége, Judit női bencés apátságot és kolostort hozott létre Teplicén. A háborúk során az épület lepusztult. A középkori kolostor alapjain épült később fel a kastély. 1634. és 1945. között a Clary-Aldringen család birtokában volt, ők alakították ki a mai klasszicista stílusú kastélyt. Ma régiós kiállításnak ad helyet az épület. A kastélykertben esküvő zajlott mikor ott jártunk. A kert része egy tó is, ahol a horgászok mérték össze ügyességüket éppen. A városban több helyen találni kisebb parkokat.
Délután kerékpárra ültünk, és Litomericéből a folyópart mentén elindultunk délkelelti irányba (a híd alatt, a gördeszka pályánál parkoltunk az autóval). Kellemes délutáni kikapcsolódás volt, az útvonal többnyire sík területen haladt, egy rövid szakaszt kivéve kerékpárúton. A folyóparton kisebb büfé is volt, ha valaki megszomjazna. Visszafelé kicsit eleredt az eső, de egy pillanat alatt napsütésre váltott mire felértünk a városba.
Litomerice egyébként egy bájos település. A folyó felől a püspöki rezidencia épülete tűnik fel elsőként. Ha a folyóparttól felmegyünk a városba, akkor olyan szép épületeket látni, mint a Szent István bazilikát, a régi városházát és egy ortodox templomot. A reneszánsz és barokk házak közül kitűnik az áldozókehely formáját mintázó U Kalicha nevű ház a 16. század közepéből, valamint szintán ebből az időből a Fekete sas-ház. Ezeknél is régebbi az az épület, amelyben a galéria és múzeum található.
Egy kis ízelítő a cseh tájból.
Trebic
Vasárnap reggeli után elindultunk hazafelé, de még a térképen megnéztük előző este, hogy valamely UNESCO világörökségi helyszín útba esik-e. Trebic az autópályáról kis kitérővel megközelíthető.
Utolsó nap hazafelé
egy kacsa család keltett bennünk az autópályán némi riadalmat, ugyanis szépen „kacsa”sorban
átsétáltak előttünk. Reméljük a szembejövő oldali autósok is észrevették őket
és mindannyian sikeresen átjutottak az autópálya másik oldalára
balesetmentesen.
A
cseh benzinkúton egy kamionossal még sikerült pár szót váltanunk, ő hangosan csehül
magyarázott és mutogatott – én magyarul -, a gesztusokból leszűrtem, hogy ez
nem egy barátság kezdete lesz. Ezektől eltekintve a hazaút zökkenőmentes volt és
vasárnap lévén viszonylag enyhe forgalommal szembesültünk.
A cseh ételekről nem igazán tudok beszámolni, mivel ez egy „low cost”-os (alacsony költségvetésű) nyaralás volt. Vagyis ettük, amit vittünk magunkkal. Billában azért 1-2 jellegzetes cseh dolgot beszereztünk.
Ilyen volt a Breznak
sör, melyet itt az Elba partján állítanak elő 1753 óta Velke Breznoban, ahol
kerékpároztunk is. (Szombatonként 14.30-tól lehetséges gyárlátogatás előzetes
bejelentkezés alapján). Boltban Kolonada néven árulják a spa ostyát (magyarul
töltött molnárkalácsnak is nevezik), melyet Marianske Lazne városában
készítenek 1856 óta. Az ostyákat egyébként domborművel, pl. évszámokkal, vagy
akár az ostyakészítő nevével díszítik. A csokoládék közül errefelé a
legnépszerűbb a Studentska, ami egy 180 grammos táblás csoki, melyben aszalt
gyümölcsök, zselé és mogyoró darabok találhatóak. Különlegesség még a hermelin,
ami nem a kis szőrös állatka, hanem cseh camambert-szerű sajt. Ezt egyébként
olajos, fűszeres lében szokták pácolni, és úgy fogyasztják.
Egyéb látnivalók:
- Park Inspirace - Velké Zernoseky
- Terezin Memorial - Ghettto Museum
- Terezin koncentrációs tábor
- Belvedere kilátópont - Decin-Hrensko
- kilátópont - Laska Straz, Ludvikovice
Megjegyzések
Megjegyzés küldése