Maciföld, azaz Románia (II.rész)

Miután rájöttünk, hogy az autó az emelkedőket nem igazán bírja, ezért próbáltuk kiküszöbölni annak a lehetőségét, hogy megint bedobja a hibajelzést, úgyhogy maradtunk a környéken. Busteni után a következő település Sinaia. Amikor régebben egy fotón megláttam a kastélyt, akkor nagy vágyam volt, hogy ide eljussak egyszer. Nem is csalódtunk benne, azt hiszem ez volt a legszebb látnivaló a nyaralás során.

A parkolás trükkös, ugyanis ha a főútról a táblát követve kanyarodsz le a kastélyhoz, akkor rögtön a legalsó parkolóba irányítanak, ahonnan kb. 1,5 km-t kell gyalogolni. Ha alkudozol és van hely, akkor feljebb engednek a következő parkolóig. Aki viszont már rutinos, ő tudja, hogy egészen fent a kastélyhoz közel, a kávézónál is van parkolási lehetőség (Strada Saniusuli végén), ahonnan már csak pár száz méter a Peles kastély. Hangulatos egyébként a lenti parkolótól felgyalogolni, bal oldalon a Peles patak csobog, vannak különféle árusok a sétaút mentén és innét lehet jó fotókat készíteni a kastélyról. (A parkolás talán 40 Lei volt, arra emlékszem csak, hogy meglepődtem milyen drága.) 

A kastélyt I. Károly román király építtette, bécsi, hamburgi és román építész is dolgozott a terveken. Nem kis kihívás volt felépíteni, 300 munkás 2 évig rendezte csak a terepet, azután kezdődhetett meg az építkezés. Külön jegyet lehet venni az egyes szintek megtekintésére. Jelenlegi állapotában 160 szobája és 30 fürdőszobája van a kastélynak. Az egyes termek stílusa igen különböző, található itt török szalon, mór stílusú helyiség, barokk, rokokó és az angol, illetve olasz reneszánsz stílus is meghatározta a belső építészetét. Az egyik teremben például a király 4000 darabos fegyvergyűjteménye látható, ő maga nem használta ezeket, csak gyűjtötte. Van egy 60 fő befogadására képes színházterme, illetve a császári lakosztály, amely Ferenc József császár látogatására készült. Modern épületgépészeti megoldásokat alkalmaztak. A díszterem teteje mozgatható, innét lehetett a csillagokat nézni a királyi családnak és vendégeiknek. Politikai találkozóknak is helyet adott az épület korábban, például annak, mely eredményeként 1914-ben Románia függetlenségét kimondták. A kastély valóban lenyűgöző, de a belépő meglehetősen drága, viszont megéri (50 - 150 Lei/emeletek számától függően).

Természetesen magyarul nincs kiírva semmilyen tájékoztató, egy itt élő, magyarul is beszélő hölgy fordította nekünk a román szöveget, illetve kiegészítette egyéb információkkal. 

   

Van itt még egy kastély, amit egyébként az útleírások nem igazán említettek, úgyhogy nem tudtunk létezéséről, csak a jegypénztárnál tűnt fel, hogy oda is lehet jegyet venni. I. Károly királynak és feleségének Máriának egy lánya született, aki gyerekkorában meghalt, így a trónörökös Károly testvérének fia, I. Ferdinánd volt. A román király az ő számára építtette ezt a 99 szobás épületet. Bent mi nem voltunk, mivel eléggé borsos áron volt a belépő összességében (+30 Lei), de mint itthon kiderült az az épület amit láttunk, nem is a Pelisor kastély volt. Úgyhogy mégegyszer célba vesszük majd. A Peles kastélytól nem messze van egy kávézó is, viszont ezek az árak már elég turistásak, egy kávé 20 Lei. A sétaút mentén 50 Lei-ért árulják kis kosárkákban a különféle erdei gyümölcsöket a rendőrök nem tetszése ellenére. 

 

Sinaiban akár egy teljes napot is el lehet tölteni, ha nem szakad az eső és ömlik a víz az úton. Nekünk ott akkor csak egy vágyunk maradt, minél előbb visszaérni az autóhoz, de sikerült bőrig ázni.

Miután megszáradtunk és az esőfelhők elvonultak, elindultunk felfedezni a kis településünket, Bustenit. A főút mentén különböző ételeket árultak a bódékban, egy jó kürtőskalács pedig bármikor jöhet. Először azonban a mini fánkot próbáltuk ki áfonya szósszal…ehető volt, maradjunk annyiban. Utána jöhetett 15 Lei-ért egy kürtőskalács…már gyanús lehetett volna, hogy egy vásárló a lángost visszavitte az eladónak és a pénzét is visszakérte, de sok választásunk nem volt, mivel a kürtőskalácsot csak ezen az egy helyen árultak. …bűn rossz volt, úgyhogy többet Romániában a kürtőskaláccsal már nem próbálkoztunk. 

A település egyébként a természeti adottságait tekintve nagyon jó helyen fekszik, turista áradat az nincs, de nem is baj. Egy kicsit talán elhanyagolt, de gyanítom, hamar fel fog fejlődni. Már építik a több emeletes, hegyvidéki stílusú apartmanokat.

Busteni a hírnevét a 2022-ben részben itt forgatott Wednesday sorozatnak köszönheti. A film tulajdonképpen az Addams Family folytatása, Wednesday Addams kalandjairól szól. A Nevermore Akadémia helyszíne pedig nem más volt a filmben, mint a Cantacuzino kastély (a filmben egyébként a kastély utómunkálatoknak köszönhetően kicsit másként néz ki, egy plakáton láthatjuk is összehasonlítva a valós és a filmbéli épületet). 

Gheroghe Grigore Cantacuzino herceg építtette 1911-ben. Ő volt az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb ember a Román Királyság idejében. Az értékes berendezés elveszett miután államosították.

Nekünk sokat menni nem kellett a kastélyhoz, ugyanis szinte az utcában laktunk, csak hosszú volt az utca :D Kifejezetten parkolója nincs, úgyhogy csak az út mentén lehet megállni, kisebb káoszt okozva ezzel hétvégente.

Az épület belül múzeumként funkcionál, de ezt inkább kihagytuk (árak: 45-70 Lei, attól függően, hogy 1-2. szintet vagy mindkettőt szeretnénk meglátogatni, illetve ebben a park is természetesen benne van, minden nap nyitva egész későig, 21 óráig). Kizárólag a kertbe a belépő 20 Lei. A herceg igazán szép környezetbe építtette a kastélyt, a parkjából a szemközti hegyekre csodálatos a kilátás. A kertben fura – sokak szerint oda nem illő – szobrok vannak, illetve a hatalmas fákon hinták. A hely egy kellemes esti, délutáni sétát megér. Olyan romantikus, esküvői fotózós helyszín. A park bejáratától jobbra van egy kisebb kalandpark gyerekeknek, lehet például íjászkodni. A kert végében egy Máramarosból idehozatott fatemplom is felfedezhető.

Utolsó előtti nap mégegyszer megpróbálkoztunk Brassóval. A város régen kereskedelmi központnak számított, éppen ezért védelme érdekében városfallal vették körbe a 13. században, melynek csak néhol maradt fenn egy-egy darabja. Az egyik ilyen ma is látható része a Fehér torony, ahonnan szép a  rálátás a városra (ez egyébként a Brassópojanára vezető autóút mellett található, csak mi a műszerfalat néztük, nem a tornyot). Brassóban a parkolás a központi részen egy újabb kihívás. Viszont itt nem az van, mint az olaszoknál, hogy majd biztos elmegy valaki és beállsz a helyére, itt azt várhatod. Ha mégis sikerül megállnod miután legalább 3-szor körbe autóztad az egész óvárost, akkor irány a sétálóutca. 

Még mielőtt a sétálóutcát megtaláltuk volna, egyszer csak a piacon találtuk magunkat egy kis téren. A zöldség, gyümölcs kb. annyiba kerül mint itthon, de ott legalább lehet kapni. Itthon az idén cseresznyét és meggyet csak az újságban láttunk, ott legalább ettünk is. A Strada Republicin végig kávézók, butikok sorakoznak, a drága arab parfümöktől kezdve a giccses kínai fülhallgatókon át a bosnyák kávéig mindent lehet itt kapni. 

A sétálóutca végén található a Fő tér és az egykori városháza, melyben ma Brassó megye történeti múzeuma található. A Fő teret színes házak veszik körül, melyek változatos építészeti stílusokat képviselnek, mint például reneszánsz, barokk és gótikus. 

Innét már nincs messze a Fekete templom, Románia legnagyobb temploma. Állítólag az 1689-as tűzvész során rárakódott koromtól ilyen fekete, viszont a kutatások ezt nem tudták bizonyítani, valószínűbb, hogy egyéb környezeti hatások miatt feketedett meg. Törökországon kívül Európa legnagyobb anatóliai szőnyeggyűjteménye itt ebben a templomban található. A 119 szőnyeget a Törökországban járt szász kereskedők adományozták az egyházközösségnek. Hét harangja volt még 1914-ben, de ebből hármat beolvasztottak ágyúnak, a legnagyobb, 7300 kg-os pedig 1750-ben lezuhant, de újból elkészítették. A templomba nem mentünk be, mivel rohamosan fogyott a Lei-ünk (belépő 20 Lei, amit a szemben lévő ajándéküzletben lehet megvásárolni). 

Visszafelé betértünk még a Biserica "Adormirea Maicii Domnului" ortodox templomba (ennek is olyan kimondhatatlan neve van, mint az összes többinek). Az érdekessége az volt, hogy messziről ortodox templomnak nézett ki, aztán mikor közel mentünk hozzá, akkor láttuk, hogy kávézó, fagyizó van az utcafronton. A templomhoz végül a kapualjon keresztül lehetett eljutni. 

Aki több időt szán a városra, felkeresheti az alábbi helyeket még: a négy középkori külső őrtorony egyikét, a Fekete tornyot, ez egy villamcsapást követően a koromtól 100 éven keresztül fekete volt, de azóta már megtisztították. A dél-nyugati kapu, azaz a Katalin-kapu egy része is megtekinthető még ma is. A Fekete templomtól pár lépésre található a Strada Sforii, mely arról híres, hogy Európa egyik legkeskenyebb utcája (1,32 m széles), régen arra használták, hogy a városrészben élők a piacra könnyen átjussanak. A város fölé magasodik a Cenk hegy (más néven Tampa), melyen a Brasov felirat található. Fel lehet jutni gyalog, de akár felvonóval is, a Takácsok bástyája mellől indul a libegő.

Brassóban ezenkívül minden megtalálható, ami egy nagy városban, állatkert, kalandpark, aquapark. 

Visszafelé megálltunk Predeál központjában. A település a szomszédos Azugával együtt síközpont és gyógyhely, hegyvidéki stílusú szállodákkal. Predeál nem mellesleg Románia legmagasabban fekvő települése, 1100 m-es tengerszint feletti magasságon helyezkedik el. Az itteni templomba is tettünk egy kis kitérőt, az ortodox templomokban általában nincs egy négyzetcentiméternyi fehér felület sem. 

Azuga és Predeál között az út mentén mindenféle árusok kínálják a portékát, a műanyag szélforgótól kezdve a birka bőrig minden kapható. 

Érdekesség, hogy mindenhol megjelenik a Coca-Cola felirat, buszmegállókon, a települések tábláin, stb. Ennek oka van, ugyanis a 80-as évek végén Romániában nem lehetett külföldi cégeknek ingatlant vásárolnia, ezért román cégekkel kapcsolt vállalkozásokat hozott létre a Coca Cola. Másrészt azért is van ekkora kultusza az országban, mert a modern piacgazdaságot testesíti meg az emberek szemében, Caucescu bukása után. 

Délután még visszatértünk Sinaiaba, mivel első alkalommal a lezúduló eső miatt sokat nem láttunk belőle. Talán ez az a hely itt a környéken, ami a leginkább látogatott a turisták által. Ahogy beérünk a településre, jobb oldalon végig parkolók húzódnak, valószínűsítem, hogy a főszezonban ez mind meg is telik. A központ nem túl nagy, kaszinó, elegáns szállodák szegélyezik az utat. Mi először az ortodox kolostorhoz mentünk fel autóval. (Itt a parkolás nehézkes, mivel összesen 5-6 hely áll rendelkezésre.) A kapun beérve először a nagy kolostor épületet pillantjuk meg, majd egy szűk átjárón keresztül jutunk el a kisebb épülethez.

A kolostort szintén az egyik Cantacuzino építtette még a 17.században a Sínai hegyen tett zarándoklatáról visszatérve. Eredetileg 12 szerzetes számára tervezték, ezzel a 12 apostolra emlékezve.  A kisebb és egyben régebbi épület bizánci stílusban épült 1695-ben, a nagyobb épület 1846-ban készült el. A toronyban egy 1700 kg-os harang kapott helyet. Elméletileg van itt egy múzeum is, de nekünk úgy tűnt, hogy sehol sem tudunk bejutni. Itt őrzik az első, román nyelvű Bibliát is. A kolostorba ingyenes a belépés, de a nagy templomba nem megengedett a fotózás. 
Innét visszaindultunk a település központjába. Van egy információs iroda a parkban, ahol legalább térképhez hozzájuthatunk. Különböző tematikus útvonalakat jelöl, amelyeket végig járva felfedezhetjük a látnivalókat (1,2 - 3 km). Meglepő, hogy itt mennyivel mozgalmasabb az élet, illetve csillogóbb, mint a szomszédos Busteniben. A központban található a Caramello kávézó, ahol plüss Teddy macikkal együtt fogyaszthatjuk el az italunkat. 

A központban egy hatalmas park található, melyet a magánkórházak alapítójáról, Dimitrie Ghica-ról neveztek el. Ő és Grigore Cantacuzino 1875-ben felhívást tettek közzé, hogy Sinaiaban egészségügyi célú létesítmények céljára telkek eladók, így épült meg az első két villa. Hamarosan a település egyébként a királyi család kedvelt nyári rezidenciája lett, politikai találkozók színtere. Luxus nyaralóhely, ahol hatalmas hotelek, villák és tradícionális házak épültek egymás mellett, kaszinó, hidroterápiás fürdő, éttermek és kocsmák létesültek. 
A ma is látható kaszinó épületet 1912-ben kezdték építeni és egy évvel később adták át. Ma már nem eredeti funkciójában üzemel, konferencia termek találhatóak benne. 

Az utolsó előtti napra hagytuk a helyi gasztronómia felfedezését. Egy-egy helyi ételt azért általában ki szoktunk próbálni. Előző nap már kinéztük, hogy mik az opciók, hol ülnek bent a legtöbben, illetve a szállásadótól is próbáltunk tanácsot kérni. Így utólag nem tudom, hogy a tulaj néni kicseszni akart velünk, vagy valóban az volt a legjobb hely a városban (La Etaj). A román konyháról annyit tud általában egy külföldi, hogy a csorbaleves a jellegzetes étel. Ha csorbát rendelsz, akkor a pincér tuti értetlenül fog Rád nézni, ugyanis a csorba az magát a levest jelenti, nem pedig egy bizonyos levesfélét. Amit ki kell próbálni, ha nem ódzkodsz a belsőségektől, az a pacalleves (ciorba de burta/21 Lei). Tejszínes, kissé fanyar leves, amiben tulajdonképpen a pacal a levesbetét és igazából semmilyen ízét nem érzed. 

Kóstoltunk még például a bablevest, ami ízvilágát tekintve teljesen más mint a miénk a fűszerek miatt. Másik ételük, ami általában megjelenik a tányéron a polenta, főtt-sült kukoricadara. Nyilván ez a szegényebb időkben elterjedt volt és máig megmaradt. Mellé általában sült húsokat kínálnak, népszerű a mics (mititei), ami tulajdonképpen a Balkánról ismert cevapcicához hasonlít. Húsételek közül a török eredetű töltött káposzta (sarmale) ismert. Nekem egy fél grill csirke jutott a szintén jellegzetes fokhagyma szósszal (mujdei), ami meglepően folyékony állagú, de kellett ahhoz, hogy a száraz csirke ehető legyen. A desszert főként túrófánk (papanasi). 

Szlovákiában egy alkalommal kipróbáltuk, hogy a helyi pisztrángtelepen vettünk friss halat és mi magunk készítettük el a szálláson egy lecsós körettel.  Nos, egyszer itt is csak szembe jött a hirdetés, hogy friss pisztráng kapható, ráadásul a településen volt a pisztrángtelep. (Pastravaria Busteni, Strada Cirinei 23)  A friss és a Lidl-ben kapható pisztrángnak köze sincs egymáshoz. 

A pisztráng telepen egyébként üvegben eltett, pácolt halat is lehetett kapni, illetve füstölt halat is, mi ez utóbbit próbáltuk még ki, az is ízlett. 

Nos, az általunk elkészített pisztráng az összes itt kóstolt kajánál finomabb volt. 

Utolsó este izgalommal vártuk a hazautat, hogy mit fog produkálni az autó másnap, vonattal kell-e esetleg a fél távot megtenni, stb. Közben egyszer csak a telefonon egy újabb figyelmeztetésre lettünk figyelmesek, egy maci ismét bemerészkedett lakott területre, nem is messze tőlünk, mindössze két utcával lentebb látták. Egyébként a medvétől nem kell tartani, nem támad ok nélkül az emberre, legfőképp csak félelmében. Szóval ő valószínűleg jobban fél tőlünk, mint mi tőle. Nem szabad fényképezni, etetni a medvét és védjük a háziállatainkat is tőle. 

 

Másnap elindultunk haza, egy jó darabig a Fogarasi havasok látványa kísért minket. Egyébként elvileg ez a Transzfogarasi út az egyik legszebb panorámaút, 2000 méteres magasságba visz fel, hihetetlen, hogy 578 hídja és viaduktja van, valamint ezenkívül 5 alagútja is. Még Caucescu építtette, katonai szállítási útvonalnak, összesen 151 km hosszú.  Akinek jó az autója, próbálja ki, viszont a hó és lavina veszély miatt általában csak július és november között van nyitva. Fogaras települést onnan fogod megismerni, hogy van egy ortodox templom, aminek a kupolája olyan fénylő arany színű, hogy kivakítja a szemed, mögötte található a Fogarasi vár. (Néhány tipp, ha esetleg erre jársz: Kerci Apátság, Hagyományok múzeuma - Badea Cartan, Hagyományos gyapjúfeldolgozó családi gazdaság - La Valtori, Élménypark - Povestea Calendarului, illetve pisztrángos éttermek a környéken!!) 
Hazafelé az út már zökkenőmentesebb és némileg gyorsabb is volt. Az üzemanyagár az alatt a pár nap alatt is képes volt emelkedni ott is, nem csak itthon. (Viszont ott a benzinkúton a kávé mellé az OMV kúton még vizet is adnak ilyen kis 1,5 dl-es dobozban.)

A nyaralás alatt sok érdekességet és gyönyörű helyeket láttunk, melyeket ajánlok másoknak is. Romániába érdemes ellátogatni!