"Hopp, egy mini szobor!" avagy Kolodko Mihály alkotásai Veszprémben

-

Aki szemfüles, lehet már Budapesten felfedezett néhányat a számos miniszobor alkotás közül, melyet Kolodko Mihály készített. Az alkotások számát nehéz megmondani, ugyanis mindig újabbakkal gazdagodik a város. A fővároson kívül is találkozhatunk szobraival, az egyik legnépszerűbb alkotása szerintem a tihanyi Gombóc Artúr, melyet gyakran egy Balaton szelettel a kezében fotóznak. Ez év júliusától már Veszprémben is a nyomába eredhettünk egy miniszobornak, melyhez még további kettő is társult az elmúlt hónapokban.

Tényleg nagyon mini a szobor, ugyanis  keresve sem találtam elsőre, mindösszesen 30 cm. A pontos helyüket szándékosan nem árulom el, meghagyva ezzel az izgalmat és a lehetőséget mindenki számára, hogy maga bukkanjon rá a város különböző pontjain. Mindegyik alkotásnak szimbolikus jelentése van, Veszprém történelmét, kultúráját hordozzák magukban.

Bemutatom elsőként Ernőt (a fenti képen látható) a veszprémi vár őrét, aki a koronaőröknek emléket állítva, olyan ruhát visel, mint egykoron ők. A II. világháború során ugyanis a koronaőrök ide Veszprémbe menekítették a Szent koronát, országalmát, a jogart és kardot. A magyar államiság jelképeit egy sziklabarlangban rejtették el, ahonnan azokat később Kőszegre, majd végül az Amerikai Egyesült Államokba menekítették, csak 1978-ban kerültek vissza Budapestre.

Veszprém 2019-ben elnyerte "A zene városa" címet. Nem meglepő tehát, hogy a második mini szobor egy utcazenész, aki utazóbőröndjén üldögélve, kezében a hangszert jelképező csigaházzal figyeli a járókelőket. Az Ödön névre keresztelt figura a város zenei életében fontos szerepet betöltő helyszínekhez közel található. Az Utcazene Fesztivált közvetlen közelről szemlélheti. 


A Séd völgyében egy oroszlán hátán pihen Leonóra, kezében a mobiltelefonjával. Nem az állatkert egyik oroszlánja szabadult el, hanem ez Kolodko Mihály egy újabb alkotása. Az állatok királya a Veszprém Zoo irányába tekint, mely szintén egy fontos látványossága a városnak. A kislány emléket állít IV. Béla királyunk Margit nevű lányának, aki a közeli domonkos apácakolostorba töltötte gyermekévei egy részét.

 

Reméljük, Kolodko Mihály alkotásaival egyre több helyen találkozhatunk. Érdemes Budapesten is nyomába eredni szobrainak.



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Maciföld, azaz Románia (I.rész)

-
Kép
Az indulás előtt még két esélyes volt a dolog, nyaralni megyünk-e vagy röntgenre, mivel pár nappal korábban egy hatalmasat estem és másnapra bedagadt a térdem és "szép" vörös is lett. Épp ezért nem kapkodtunk el semmit, az indulás napján 05:45-kor dőlt el, hogy melyik országba megyünk, akkor foglaltunk S.O.S. szállást, Romániában. 6:30-kor már az autóban ültünk és azon vacilláltunk melyik határátkelőn lehet rövidebb a várakozási idő.  Caraiman Monastery - Busteni A nagylaki (autópálya) határátkelőnél szerettük volna elkerülni, hogy megismétlődjön a sok évvel ezelőtti 3 órás sorban állás, ezért a Kiszombori határ felé vettük az irányt (van egy applikáció, amin meg lehet nézni, hogy kb. mennyi a várakozási idő a határokon, "Borderwatcher" a neve). (Kiszombor egyébként híres, még a TV-ben is szerepelt, a városiak odajárnak "kukorica-labirintusozni")  A határon senki nem volt előttünk, átérve egy hatalmas kereszt fogadott minket, a tövében pedig egy autópály
További információk

Kora tavaszi szél Alsó-Sziléziában

-
Kép
Tulajdonképpen ez még egy téli kiruccanásnak indult, de akinek már egy több mint 9 éves autója van, nem akkor megy üdülni, pihenni amikor szeretne, hanem amikor az autó is úgy gondolja. Szóval a szokásos autó mizériával indult (nálunk ez már hagyománnyá vált) ... egyik percben volt autó, másikban már nincs autó, szokásos forgatókönyv: a szerelő nem készül el vele időben, úgyhogy átcsúszik a tavasz elejére ez az utazás.  Ha Lengyelország + tél = általában Zakopane, de nem, ez most egy másik vidék, Alsó-Szilézia a cseh és német határ közelében. Wang temlpom Részben már ismertük az útvonalat korábbról, de adódtak rázós helyzetek, legfőképp a szeszélyes időjárás miatt. A szlovák határ után kezdődtek a bonyodalmak - miután becserkésztem az autópályamatricát (12€) a nem létező határon -, egyszer csak egy hatalmas porfelhőre lettünk figyelmesek előttünk az úton. Pár perc múlva pedig már a porvihar közepén találtuk magunkat, ahol előrefelé körülbelül semmit nem láttunk pár pillanatig, csak old
További információk

Húsvét helyett Ramadán

-
Kép
Idén a húsvéti hagyományokra többnyire csak a sonka és a főtt tojás emlékeztetett Bennünket, miközben a müezzin szólt mögöttünk a háttérben, több száz kilométerre Magyarországtól.  Bosznia Hercegovina számunkra nem ismeretlen terep, már negyedszer tettünk látogatást az országban. Első alkalommal nem sokkal a háború lezárását követően jártunk arrafelé, amikor még csak a kalandvágyók indultak neki egy olyan kiruccanásnak, ahol például az útról nem volt tanácsos letérni az aknamezők miatt. Rengeteg szét lőtt ház, ideiglenes híd, rombolás mindenfelé. Viszont volt valami az országban, ami már akkor megfogott minket, a táj és az emberek kedvessége. Újra és újra visszatértünk.  Tudom, sokan még mindig ódzkodnak a tőlünk délre lévő országoktól, mert a Balkán szó hallatán az embereknek sajnos többnyire negatív érzései vannak, a balkáni állapotokat az elmaradott, rossz körülményekre szokták mondani. Viszont mára már ez egyáltalán nem igaz Boszniára, sőt egy bosnyák talán még le is sajnálna mink
További információk